Az antioxidánsokról

Az antioxidáns egy görög-latin eredetű szó, melynek jelentése: oxidációgátló. Tehát tágabb értelemben minden olyan anyagot ide sorolunk, ami késlelteti vagy gátolja az oxidációs folyamatokat. Leggyakrabban ezt a szót pedig azokra az élő szervezetben fellelhető és a táplálékban található vegyületekre használjuk, melyek szintén hasonló funkciót töltenek be.

Ezek az anyagok általában szerves vegyületek, de találunk közöttük fémeket és fémorganikus komplexeket is. Az antioxidánsoknak igen sok különböző fajtái vannak, ezek általában együttműködve és nem önmagukban fejtik ki a szabad gyököket legyőző hatásukat. A testünk néhány antioxidánst képes önmaga is előállítani, néha azonban szükséges, hogy ezeket az anyagokat mi magunk vigyük be a szervezetünkbe. Ezek az antioxidánsok együtt már egy igen erős védelmi vonalat képeznek a szervezetünkben.

Az antioxidánsok fő feladata tehát, hogy a szabad gyököket legyőzzék vagy semlegesítsék, így megállítsák azt a láncreakciót, mely komoly károsodást okozna a szervezetünkben. A szervezet nem tud létezni nélkülük. Az antioxidáns hatású vegyületek között vitaminokat is találunk. Sajnálatos módon ezekből sokszor nem fogyasztunk elegendő mennyiséget. A Journal of the American Medial Association 2002. júniusban a következőket állította a népesség vitaminfogyasztásáról: “A legtöbb ember nem fogyaszt minden vitaminból optimális mennyiséget kizárólag táplálékkal. Egy véletlenszerű mintavétel hatékonyságának meggyőző bizonyítéka alapján minden felnőttnek ajánlott vitamintartalmú táplálék kiegészítők fogyasztása.” Tehát sajnos a megfelelő mennyiségű vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz már nem jutunk hozzá természetes úton a környezeti károsodás és a helytelen életmód miatt, ezért nagyon fontos, hogy ezeket szintetikus formában, kapszulaként pótoljuk.  

Mitől lesz valami antioxidáns?

Már tudjuk, hogy milyen feladatot lát el az antioxidáns, így nem nehéz kitalálni, hogy mitől jelölünk valamit ezzel a névvel. Ahhoz, hogy egy anyag antioxidánsnak minősüljön hatástalanítania kell a szabad gyököket egy elektron hozzáadásával és ennek hosszú távon is működnie kell. Vagyis: csak az lehet antioxidáns, ami néhány molekulája segítségével képes sok-sok molekulát megvédeni a káros hatásoktól.  A szervezetünk is képes előállítani ilyen anyagokat: közéjük tartozik például a kataláz, a glutation peroxidáz és a szuperoxid dizmutáz is. Ezek olyan enzimek, melyek nem termelődnek túl nagy mennyiségben, így nem képesek megvédeni szervezetünk összes sejtjét vagyis szükséges az is, hogy a táplálékkal is fogyasszunk antioxidánst.

A táplálékkal bevihető antioxidánsok közé tartozik az A-vitamin és a vele rokon karotionid vegyületek. (Az antioxidánsok egyik legerősebb osztályát jelentik a karotinoidok. Az antioxidáns hatású  karotinoidok segíthetnek a szabad gyökök okozta károk láncreakciójának megtörésében.) De ide sorolható még a C- és az E-vitamin. Az ásványi anyagok ugyan önmagukban nem antioxidánsok, de sok ilyen anyagot be kell juttatnunk a szervezetünkbe, hogy az ott termelődő antioxidánsok létre tudjanak jönni. Például szükségünk van szelénre, hogy a szervezet glutation peroxidázt tudjuon előállítani, vasra, hogy kataláz képződjön és a mangán, a réz, a cink is elengedhetetlen az SOD előállításához. A kénvegyületek, mint pl. a kéntartalmú aminosavak, a cisztein és a metionin, a szervezetben a termelődő leggyakrabban előforduló antioxidáns, a glutation felépítésében játszanak fontos szerepet. Az antioxidáns koenzimek, mint pl. a NADH (nikotinamid-adenin-dinukleotid), a koenzim Q10, és az alfa-lipidsav testünkben is képződik, de a táplálék útján is hozzájuthatunk.

Hallottál korábban erről a napokban népszerűvé vált mediterrán gyógynövényről? Bodorrózsáról bővebben itt!